Talán manapság már mindenki tisztában van azzal a ténnyel, hogy a rágcsálók, köztük az ember környezetében élő patkányok és egerek, nem csak anyagi károkat idézhetnek elő, hanem különféle fertőző betegségeket is terjeszthetnek,melyek nem csak az állatokra, de az emberre is veszélyt jelenthetnek. Azt már kevesen tudják, hogy melyek azok a fertőző betegségek (vírusok, baktériumok, gombák, fonalférgek, stb.), melyek terjesztéséért a patkányok és egerek is felelősek.

Ez a cikk rövid tájékoztatásul szolgál, hogy melyek azok a fertőző mikroorganizmusok, amikkel a környezetünkben megtelepedett patkányok és egerek fertőzhetnek meg minket.

Mellesleg számomra élvezettel is szolgál ennek a cikknek a megírása, mivel nagy rajongója vagyok az infektológia, vagyis a fertőző betegségekkel foglalkozó orvosi tudományág tanulmányozásának, ami részben szorosan is kapcsolódik az egészségügyi kártevők elleni védekezés jelentőségéhez. Nos, akkor lássunk is neki! Ismerkedjünk meg pár mondatban ezekkel a betegségekkel és a rájuk jellemző tüneteikkel!

A patkányok által terjesztett betegségek közül a leptospirosis, trichinellosis, hantavírus, murin tífusz és a patkány harapási láz a legfontosabb, illetve a pestis, de ez megér majd egy külön fejezetet.

A megbetegedés terjesztésében és fennmaradásában a patkányoknak kiemelt jelentősége van, amelyek – anélkül, hogy megbetegednének – a kórokozók természetes gazdái és fenntartói. Az ember a patkányok vizeletével való közvetlen érintkezéssel vagy valamilyen közvetítő anyag által (pl.: víz, nedves föld, iszap), többnyire fürdés alkalmával vagy fertőzött helyen (csatorna, kikötő, bánya) dolgozva van kitéve a fertőzés veszélyének.
A betegség általában 9-10 napos lappangási idő után, enyhébb formában lázat, fejfájást, végtagfájdalmat majd néhány nap múlva vesetüneteket is okoz. Súlyos, rosszindulatú formájában gyakran halálos kimenetű máj- és vesekárosodást, sárgaságot és vérzéseket idéz elő. Időben elkezdett antibiotikummal gyógyítható.

A betegséget a Trichinella, szabad szemmel nem látható, parányi fonalféreg okozza. A fertőző forrás elsősorban a házi sertés és a vaddisznó, de egyéb állatok (pl.: ló, nutria, strucc). A patkányok kiemelt jelentőséggel bírnak a betegség terjesztésében.

A szemétbe kerülő hústól a patkányok megfertőződhetnek, ennek eredményeként tovább terjesztik a kórt, megeszik egymást és elpusztult társaikat. A sertések, vaddisznók megehetik a fertőzött patkányok tetemét, az ember pedig a sertés vagy vaddisznó hús elfogyasztása után fertőződhet.

A hús emésztése során a húsban lévő, tokkal borított lárvák életképessé válnak, a nyirokutakba majd a véráramba, izomzatba jutnak és az emberben általános, illetve speciális panaszokat okoznak. Gyomor-bélrendszeri gyulladás alakul ki, mely hasmenés, hányinger, hányás, hasi fájdalom formájában jelentkezik a fogyasztást követő 2-28 napon belül. Amikor a lárvák a véráramba jutnak, gyakran akár 39-40 C° fokos láz, izom- és ízületi fájdalmak, nagyfokú szemhéjduzzanat, nehézlégzés, idegrendszeri tünetek, szívizom-károsodás alakulhat ki.

Világszerte előforduló megbetegedés. Lefolyása igen enyhe, a ruhatetű által terjesztett tífuszhoz hasonló, fejfájással, lázzal kezdődik és 5-6 nap múlva 2 hétig tartó kiütések jelennek meg a testen. A kórokozó forrása a patkány, amelyről a fertőzés a bolha ürülékével a patkányok között kis bőrsebzéseken keresztül terjed. A levegőben keringő vagy bolhacsípéskor a bőrre kerülő bolhaürülék közvetítésével kizárólag bőrsebzéseken keresztül, a viszketést enyhítő „bevakarással” az ember is fertőződhet.

A betegség a patkány, egér vagy menyét harapása után kialakuló, fertőző megbetegedés. A betegség kórokozója baktérium (Streptobacillus moniliformis), ami a rágcsálók harapásával jut az emberi szervezetbe.

A harapás okozta seb gyorsan meggyógyul. A fertőzést követően 1-22 napig terjed a lappangási idő. A betegen ezek után hirtelen vírusfertőzésre hasonlító tünetek jelentkeznek (hidegrázás, láz, fejfájás, hát- és ízületi fájdalmak, hányás). A beteg kezén és lábán piros kis kiütések jelenhetnek meg. A betegség szövődményeként ritkán szívbelhártya-gyulladás, agyban kialakuló tályog alakulhat ki.
Hazánkban a betegség elsősorban azon településeken élőket veszélyezteti, ahol igen rossz higiénés viszonyok uralkodnak és a rágcsálók jelentős mértékben elszaporodtak.

A számos rágcsálófaj által terjesztett, vérzéses láz szindrómát hazánkban a hantavírusok idézik elő. A vírus a rágcsálók váladékának belégzésével jut a szervezetbe. Szórványos megbetegedés a szabadban való alvás, hadgyakorlat, rekreációs tevékenység során fordulhat elő. A megbetegedések tavaszi és nyári halmazódása a mezőgazdasági munkák során a szabadföldi rágcsálókkal való közvetlen vagy közvetett érintkezésre vezethető vissza. Zárt térben a fertőzött silóban, garázsban történhet fertőzés.

A kórokozó terjedési módja: a rágcsálók kiszáradt váladékaiból (vizelet, széklet, nyál, légúti váladék) képződött por illetve aerosol inhalációja útján. Az Európában előforduló vírusok emberről emberre, vagy rovarok révén nem terjednek.
A tünetek különböző kórformában változatosak, általában fokozatosan növekvő magas láz, nyálkahártya és bőrvérzés, izomfájdalom, mellkasi fájdalom, köhögés, fejfájás, hasfájás, émelygés, hányás, esetleg idegrendszeri görcsök, tudatzavar, agy-, bél- és tüdővérzések jellemzik. A lázas időszakban jelentkezik a törzsön maculopapulosus kiütés, mely előbb-utóbb bevérzik. Egyidőben a száj nyálkahártyáin enanthemak lépnek fel, melyek szintén bevérezhetnek, felületes fekélyekké alakulhatnak. A beteg étvágytalan, fogy. Gyakori az orrvérzés, vérhányás, véres széklet, véres vizelet, alacsony vérnyomással járó sokkos állapot.

Az egerek által terjesztett fertőző betegségek közül a legfontosabb a salmonellosis és a fertőző agyhártyagyulladás.

Az egerekben különféle Salmonella fajok szaporodnak el. A fertőzött egér ürülékével, orrváladékával, vagy nyálával szennyezett (nem hőkezelt) élelmiszer elfogyasztásakor érheti az embert fertőzés.
Rosszullétet, hasfájást, hányingert, hasmenést okoz. Gyakran kíséri magas láz is a betegséget. A tünetek súlyossága attól függ, hogy mennyi baktérium került a szervezetbe, mennyire ellenálló az egyén velük szembe. A szalmonella leginkább az emésztőrendszert támadja meg, gyulladást okoz a nyálkahártyán, a gyomor- és a méhfalon. Lappangási ideje 12-36 óra. Kisgyermekeknél és időseknél súlyossá is válhat a betegség.

A betegséget előidéző LCM vírus a bőrön, a tápcsatornán és a légutakon keresztül az emberi szervezetbe jutva, az agyburkok vérbőségét és beszűrődését okozva savós agyhártyagyulladást idéz elő. A meningeális izgalmi tünetek (fejfájás, szédülés, tarkómerevség) a második lázas fázisban alakulnak ki, de az esetek többségében 1-3 hét alatt megszűnnek, és az igen jóindulatú fertőzés csaknem maradvány nélkül gyógyul.
A kórokozó természetes forrása az egér. A fertőzött egér ürüléke, orrváladéka, vagy nyála útján terjeszti a kórokozót, ami a vírussal szennyezett élelmiszeren, esetleg vízen keresztül, vagy az egér érintésével (igen ritkán) jut az ember szervezetébe.
Az élelmiszer előállító és feldolgozó helyek egérmentességének biztosítása a megelőzés egyik fontos lehetősége.