Hangya

Meleg égövről származó, trópusi rovar. A nőstény (királynő) 3,5-5 mm hosszú. Szárnyait sikeres párzás után elveszíti. A hímek 3-4 mm nagyságúak, feltűnően feketék és mindig szárnyasak. A legnagyobb tömegben előforduló, szárnyatlan, 2-2,5 mm hosszú dolgozók igen vékony testalkatúak, vörösessárga színűek, sötétebb hátsó testvéggel.

Az anya életében több száz petét rak le, melyekből a lárvák 5-6 nap alatt kelnek ki. Sok hangyafajtól eltérő tulajdonsága, hogy egy-egy fáraóhangya bolyban több száz királynő is együtt élhet az utódok megfelelő biztosítása végett.

Mindenevők, bármely élelmiszert elfogyasztják. A kolóniák általában az épületek falába költöznek be, különösen a fűtő- és meleg vízvezetékek közelében. Egyes esetekben különféle berendezési tárgyakban (pl. szekrényben, ágyneműtartóban stb.) valamint a hosszú ideig tárolt élelmiszerekben is kialakulhatnak bolyok. Tűvékonyságú járatait a csempefúgákban, a konnektordobozokban, villanyvezetékek közelében és a csővezetékek áttörési helyén alakítja ki.

Az épületbe kizárólag passzív úton, berendezési tárgyakban vagy élelmiszerekben kialakult bolyokkal jut be, ezután az épületek szintjei között a csővezetékek mellett terjed tovább. Jelenlétét parányi mérete miatt csak akkor fedezzük fel, amikor már jelentős mértékben elszaporodott.

Élelemszerzés céljából különösen ősszel és tavasszal főleg a kertes házakban fordul elő. A száraz, meleg helyeket kedveli.

A nőstény 7-9 mm, a dolgozó 3-4 mm hosszú és vörösbarna színűek.

Elsősorban a szabadban, a ház melletti földben fészkel, de a bolyt korhadt fákban és falrepedésekben is kialakíthatja. Aktívan terjed és ha sikerül neki, akkor a lakásba is bevándorol, de be is hurcolható pl. cserepes növénnyel. Mindenevő, szabadban főleg a levéltetvek nedvét fogyasztja, a lakásban azonban bármilyen élelmiszerrel szívesen táplálkozik.

Nagyon gyakori hangyafajta. Elsősorban szabadban fordul elő, az épületekbe kizárólag táplálékért jár be. Az épületek körül a boly bejárata a felszínre hordott kis földkupacokról könnyen felismerhető.

Mérete 3-5 mm, alakja hosszúkás. Színe általában fekete, de gyakran feketés-barna színű is lehet.

Szabadban elhullott rovarokkal, virágnektárral, illetve a levéltetvek által kiválasztott mézharmattal táplálkoznak. Érdekesség, hogy a levéltetveket „gondozzák”, majd a nedvet lefejik róluk.

Az épületekben az édes élelmiszereket fogyasztja. Általában a falak repedésein keresztül, a téglák között jutnak be.

Kertes házakban és élelmiszer-raktárakban fordul elő. Ezeket a helyeket különösen ősszel és tavasszal keresi fel élelemszerzés céljából.

A nőstény 6-8 mm, a dolgozó 2-3 mm hosszú. Színük világosbarnától a feketéig változik.

Fészkét a házon kívül a föld alatt vagy korhadt fában és falrepedésekben alakítja ki. Általában nyáron rajzanak ki, de fűtött helyeken már kora tavasszal is elszaporodhatnak. Lakásba bevándorol, de különféle élelmiszerekkel is behurcolható.

Az egyik legnagyobb testű hazai hangyafaj. Gyakran fordul elő erdős, fás környezetben, de előszeretettel telepszik meg emberi építményekben is, különösen azokban, ahol korhadt vagy nedves faanyag található.

A dolgozók mérete 6–14 mm között változik, a feladattól (kaszttól) függően. A királynő ennél jóval nagyobb, elérheti a 18–20 mm-t is. Testük fényes fekete, míg a tor környékén gyakran vörösesbarna árnyalat figyelhető meg. Erőteljes rágóik lehetővé teszik a faanyag könnyű megmunkálását.

A rajzás általában tavasszal vagy nyár elején történik, amikor a szárnyas hímek és nőstények elhagyják a bolyt. Párosodás után a megtermékenyített nőstény lerakja az első petéit, és megkezdi a boly alapítását. A királynő akár 15-20 évig is élhet, és naponta több tucat petét képes lerakni, így a kolónia gyorsan növekedhet.

Mindenevő faj, de elsősorban édes táplálékot keres – mézharmat, gyümölcsök, szirupok vonzzák. Emellett fehérjedús táplálékra is szüksége van, például elpusztult rovarokra. Emberi környezetben gyakran keresnek fel konyhákat, éléskamrákat, ahol cukros élelmiszerekhez juthatnak hozzá.

Nem fogyasztják el a fát, mint a termeszek, viszont hosszú, összefüggő járatokat rágnak bele, hogy fészküket kialakítsák. Leginkább elöregedett, korhadt vagy nedvességtől károsodott faanyagban telepednek meg: például padlókban, álmennyezetekben, tetőszerkezetekben, gerendákban. Egy boly akár több ezer egyedből is állhat, és szatellit fészkeket is létrehozhat a környéken.

Bár a lóhangya nem veszélyes az emberre, a faanyagokban okozott rágási károk miatt jelentős szerkezeti problémákat idézhet elő. A kolónia sokszor évekig észrevétlen marad, és mire felfedezik, a károk már komoly mértéket ölthetnek.