A hangyák a társaséletű hártyásszárnyúak rendjébe tartoznak, mert család és közösségalkotó rovarok és a méhek és a darazsak közvetlen rokonai. Több, mint 12.000 fajuk ismert.
Telepeikben, a hangyabolyokban szinte tökéletes rendszerben akár több millió egyed is élhet. A hangyabolyt egyes kutatók szuperszervezetnek tekintik, mivel egy-egy boly egységként működik (entitásként). A hangya egyedek lehetnek steril nőstények (dolgozók), termékeny hímek (here) és termékeny nőstények (királynő).
Hazánkban a leggyakoribb hangyafajták, melyek problémát jelenthetnek otthonunkban:
- fáraóhangya
- házi hangya
- kis fekete hangya
- gyepi hangya
Fáraóhangya
Meleg égövről származó, trópusi rovar. A nőstény (királynő) 3,5-5 mm hosszú. Szárnyait sikeres párzás után elveszíti. A hímek 3-4 mm nagyságúak, feltűnően feketék és mindig szárnyasak. A legnagyobb tömegben előforduló, szárnyatlan, 2-2,5 mm hosszú dolgozók igen vékony testalkatúak, vörösessárga színűek, sötétebb hátsó testvéggel.
Az anya életében több száz petét rak le, melyekből a lárvák 5-6 nap alatt kelnek ki. Sok hangyafajtól eltérő tulajdonsága, hogy egy-egy fáraóhangya bolyban több száz királynő is együtt élhet az utódok megfelelő biztosítása végett.
Mindenevők, bármely élelmiszert elfogyasztják. A kolóniák általában az épületek falába költöznek be, különösen a fűtő- és meleg vízvezetékek közelében. Egyes esetekben különféle berendezési tárgyakban (pl. szekrényben, ágyneműtartóban stb.) valamint a hosszú ideig tárolt élelmiszerekben is kialakulhatnak bolyok. Tűvékonyságú járatait a csempefúgákban, a konnektordobozokban, villanyvezetékek közelében és a csővezetékek áttörési helyén alakítja ki.
Az épületbe kizárólag passzív úton, berendezési tárgyakban vagy élelmiszerekben kialakult bolyokkal jut be, ezután az épületek szintjei között a csővezetékek mellett terjed tovább. Jelenlétét parányi mérete miatt csak akkor fedezzük fel, amikor már jelentős mértékben elszaporodott.
