A királynő 1,5 cm hosszúságot ér el, míg a dolgozók mérete 6,35 mm és 1 cm között változik. Utódokat csak a királynő hoz. A fejletlen hangyák (lárvák) fehérek, lábtalanok és kukacra hasonlítanak. Ők a bolyban maradnak és a dolgozók etetik őket. A lárva bábbá alakul, ami barna, kapszula alakú. Ezekből a bábokból fejlődnek ki az új felnőttek. A felnőtt hangyák (fajtától függően) különböző színűek. A lóhangya a leggyakoribb fajta hazánkban, elsősorban fekete színű.

A lóhangyák tavasszal rajzanak és a szárnyas, kifejlett egyedek elhagyják a kolóniát. A rajzás célja a szaporodás, a párzás után a hímek elpusztulnak. A nőstény, azaz a jövőbeli királynő röviddel a párzás után elhagyja szárnyait és 15-20 tojást rak le 15 nap alatt. Erre a célra keres egy faüreget vagy akár egy lyukat a földben. Kb. 66 napba telik 21-32 Celsius fokon, amíg a tojásból kifejlett egyed lesz. A hűvös időjárás miatt ez az időtartam akár 10 hónapig is eltarthat.

Az elsőn szaporulat csak a királynő szája által kibocsátott folyadékkal táplálkozik. A királynő nem eszik, saját zsírtartalékait és szárnyai izmát használja fel táplálkozására. Az első szaporulatból kikerülő néhány munkás végzi a boly feladatait. Étel begyűjtését, a boly kibővítéséhez folyosók kiásása, a második generáció tojásainak és lárváinak felügyeletét. A dolgozók táplálják a fejlődésben lévő lárvákat és a királynőt is az általuk felöklendezett táplálékkal. A királynő feladata szinte csak a tojásrakás. A későbbi generációk során a különböző méretű dolgozókból fő és alárendelt terméketlen nősténydolgozók válnak. A nagyobb, felsőrendű dolgozók őrzik a fészket és harcolnak, felderítenek valamint eledel után kutatnak. A kisebb, alárendelt dolgozók bővítik a bolyt és az utódokra vigyáznak. Ha megzavarják a dolgozókat, akkor ezek elviszik az etetésre és gondozásra szoruló lárvákat és bábokat, hogy el ne pusztuljanak. 3-6 év után a kolóniának 2000-3000 dolgozója lesz, akik majd rajzó hangyautódokról gondoskodnak. A rajzó hangyákat ősszel hozzák világra, de a következő tavaszig nem hagyják el a bolyt. Egy fejlett kolóniában egy királynőre akár 200-400 rajzásra létrehozott szárnyas hangya jut. A dolgozóknak erős állkapcsuk van, amellyel könnyen megharaphatnak (megcsíphetnek), ha kapcsolatba kerülünk velük. A dolgozók a lárvák és bábok kiköltöztetésével újabb kolóniákat hozhatnak létre. Később ezek a másodlagos kolóniák is létrehozzák a saját nemzedékeiket.

A rajzó hangyák:

Ha a házban szárnyas hangyákra leszünk figyelmesek, akkor az valószínűleg annak a jele, hogy a házban vagy a ház alatt egy hangyaboly van. A szárnyas hangyák lambériák, ablak foglalatok, ventillátorok, padlók vagy falak különböző nyílásai körül jelennek meg, gyakran az ablakok köré sereglenek. Ha a házon kívül, teraszon, zsalukon vagy ablakok körül jelennek meg, akkor azok pusztán egy közeli kolónia létét jelzik, mely valószínűleg a szabadban van. Ettől függetlenül nem árt átkutatni a házat hangyákra utaló jeleket keresve.

A dolgozók:

Kora tavasztól gyakran találhatunk víz után kutató dolgozó hangyákat a fürdőszobai, konyhai mosdókagylók, mosogatógépek vagy zuhanyzók, kádak körül. A hangyák általában éjszaka aktívabbak, de nappal is találkozhatunk velük.
Ha kifejlett kolóniák lepték el a házat, akkor előfordulhat, hogy recsegő vagy ropogó zajokat hallunk a fákból vagy üregekből, ahol épp fészkelnek. Fészkük bővítése közben a hangyák rostszerű fatörmelékeket és ürüléket hagynak hátra. A sötét törmelék valószínűleg a korhadó fa jele és egyben nyom is, amely a fészekhez vezet. Az ürülék fűrészporszerű, de azoknak a hangyáknak és rovaroknak a maradékát is tartalmazza, melyeket a kolónia evett meg.

A lóhangyák által károsított fán résszerű nyílások vannak, melyeken keresztül a hangyák kidobják a fűrészport és az ürüléket.

A lóhangyák nem esznek fát, a fészek építésekor vagy bővítésekor alagutat vájnak maguknak a fába. Jellegzetes szabadtéri fészkelőhelyeik közé tartoznak a faodúk, farönkök,fatörzsek és a kiszáradt álló fák. Ha megfelelőek a körülmények, a lóhangyák akár a házban is fészket raknak. Jellegzetes házon belüli fészkelő helyeik a faszerkezetek, faüregek, tetőterek a hab vagy üvegszálas szigetelések, az üreges ajtók, az ajtó, ablak burkolatok, a konyha, fürdőszoba szekrények alatti üregek, valamint az üreges gerendák.

Azoknál a lóhangya fajtáknál, amelyek már meglévő üregekben fészkelnek, a dolgozók a fészek bővítése közben megtámadják és károsítják a közeli faszerkezetet. A lóhangyák a 15% vagy annál magasabb nedvesség tartalmú fát kedvelik, így tehát a probléma oka a nedvesség. A hangyák gyakran a falak repedésein és hasadékain, az ablakok és ajtók körül, valamint a fűtő és szellőző nyílásokon keresztül támadják meg a házat. A zsaluzáshoz és a tetőhöz érő vastag faágakon vagy bokrokon át bejutnak a padlásra és a tetőtérbe. A telefonkábelek, villany és TV kábelek szintén könnyű bejutást biztosítanak a házba.

A lóhangyák elsődleges eledele a mézharmat, ami a növényevő rovarok (pl. levéltetvek) által kibocsájtott cukros váladék. Azért másznak fel a dolgozó hangyák a fatörzseken és ágakon, mert a leveleken mézharmat után kutatnak. A hangyák a mézharmaton kívül növényi váladékkal, gyümölcslevekkel, valamint rovarok maradványaival is táplálkoznak. A lóhangyák, amikor ellepik a lakásokat , cukorhoz hasonló, édes dolgok után kutatnak, de zsiradékot, zsírt és a húst is megeszik. A hangyák számára fontos a víz, ezért a házban gyakran látni őket mosdókagylók, kádak és mosogatógépek közelében.

Hangyák veszélyeztetik Ön és környezete egészségét? Cselekedjen minél hamarabb!

Mindenki ismer minimum egy házi praktikát a hangyák elűzésére, de persze egyik se működik. A forrás megszüntetése nélkül a probléma csak egyre nagyobb lesz, ezért ne küzdjön, hívjon minket!